Általános válság van a világban. Kívül is és bennünk is. Olyan érzés uralkodott el az emberiségen, mintha átverés áldozatai lennénk. A munkánk nem ér annyit, hogy kényelmesen megélhessünk belőle, egyre több feszültséget hordozunk. Mindennek az értéke és az értelme bizonytalan. Miközben az ünnep dátuma lebeg a szemeink előtt, amikorra mindent be kell szerezni, el kell készíteni. Ebben nagyon hasonlítunk a Perzsa Birodalomban lakó zsidókra, akik rettegéssel tekintettek a tizenkettedik hónap tizenharmadik napjára. Ők is békességet szerettek volna. Nyugalmat, hogy a körülöttük felbolydult világ visszatérjen a normális kerékvágásba. Érdemes tanulni Tőlük, ahogyan minden rendelkezésükre álló eszközzel képesek megragadni az egyetlen lehetőséget. Isten olyan megoldást nyújt, amivel képesek vagyunk megoldani a problémáinkat. Mert életünk legfontosabb dolgai bennünk, a szívünkben dőlnek el.

Mi van akkor, ha egy ország uralkodójának mindene megvan, mégis magányos? Ez nagyon komoly probléma. E fölött nem térhet senki sem napirendre anélkül, hogy el ne gondolkozzon mi a fontosabb: a vagyon, amit megszerzett, vagy a szeretet, amit a szeretteitől kaphat?  Mindenki tudja, hogy hiába szép a karácsonyfa, hiába roskadozik ételektől az ünnepi asztal, ha nincs kivel mindezt őszinte örömmel megosztani. E tekintetben a díszeink, az ajándékaink másodrangúvá válnak. Ócska szemfényvesztés, ha az emberi szeretetet külsőségekkel igyekszünk pótolni. A belső hiányt nem lehet tárgyakkal, érzékeink etetésével megszüntetni. A lélek éhségét csak a szeretet enyhíti. A tökéletes szeretet. Eszter könyvének a következő történetéből megtudhatjuk, hogy létezik tökéletes megoldás az ember ürességének megszüntetésére.

Mennyi erő van ebben ebben a mondatban. Ettől volt hangos a betlehemi mező, ezt kiáltotta Jézus a halászbárkában rettegő tanítványainak, majd feltámadása után ezekkel a szavakkal öntött bátorságot a félelemtől bizonytalan asszonyok szívébe. Halála előtt II. János Pál pápa is ezt idézte. Jézustól. Erős bibliai üzenet ez, amit a hitetlen ember is megért.  A félelem legyengíti az embert, hiszen képes magát bevenni a szív legmélyére, és megmérgezi a gondolatot, az érzést, a tetteket. Időről időre megüzenik nekünk, felvidéki magyaroknak országunk nagyjai, hogy féljetek. Féljetek, ha felveszitek a magyar állampolgárságot; féljetek, ha magyar iskolába iratjátok gyerekeiteket, féljetek, ha előveszitek a zászlótokat, féljetek, ha ragaszkodtok szülőföldetekhez...  Ne féljetek, hiszen itthon vagyunk. Még mindig itthon vagyunk.