Somorjai Eklézsia - A Somorjai Református Egyházközség folyóirata

„Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.“ Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked.“

Lukács evangéliuma 7, 36 40

Kedves Olvasó!

Szeretettel köszöntelek a Somorjai Eklézsia sorain keresztül. 490 éve – pontosan 1517. október 31-én – egy ágostai szerzetes kalapáccsal és szögekkel felszerelkezve hozta a világ tudomására a mondanivalóját. A híres 95 tétel az internet korát megszégyenítő gyorsasággal száguldotta be a világot. Konkrét volt és egyértelmű – a római kereszténységnek meg kell újulnia, bibliai alapokra kell helyezni,- eljött a Reformáció kora!

Simon farizeushoz maga Jézus vitte a mondanivalót. Nyíltan, egyenesen és érthetően, mert Isten soha sem fél kimondani az igazat. Pedig az van hogy Neked is, nekem is fáj. Ezt a Simont sértette, hogy egy parázna nőt közel engedett magához a Mester.

Ki igazodik ki a mai prófétákon? – gondolhatta. A régiek kikerülték, leköpdösték, megkövezték a kéjnőket…

Változnak az idők. Így dünnyögött magában, amikor megszólítja a Mester:
- Simon (és ide most olvasd oda a saját nevedet is), van valami mondanivalóm Neked!
- Nekem? – mondhatod – meg se szólaltam, hangomat se lehetett venni. Csak olvasom a somorjai reformátusok újságját, nem akarok én Tőle semmit, csak behozatam a nappalimba, a konyhaasztalra, mert érdekel, mit is írnak. Hogyan tud kilépni a mondanivaló a templom falai közül?
Neked! Hangzik a válasz Jézustól. A te házadba, a te életedbe bele akarok szólni, mert van valami mondanivalóm Neked! Tudom a gondolataidat, ismerem az érzéseidet, hallom a kérdeseidet és tűröm a távolságtartásodat. „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, őpedig kenettel kente meg a lábamat. ” (Lukács evangéliuma 7, 44-46)

És Te, Kedves Olvasó? Látod azt az asszonyt, azt a gyereket, azt az öreget, aki mindent megtesz, hogy kegyelmet kapjon, mert belül marja a keser ség, az önvád, a kiszolgáltatottság, az éhség, a magány, és még ki tudja, hogy mi – amíg Te ráérsz a kegyelemmel, b neiddel foglalkozni, mert vannak fontosabb dolgaid is, mint a üdvösségeddel törődni.

Kényelmes életed falai közé engedted a Mestert ezen az újságon keresztül, és meglep, hogy nem szórakoztatni vagy éppen elkápráztatni akar, hanem van valami mondanivalója Neked!

Ezekkel a szavakkal szeretném útjára bocsátani ezt a lapot, ami mögött sok ember munkája, imádsága húzódik meg. Gyülekezetünk olyan orgánuma lesz, ami majd hírt ad életünkről, véleményezi világunkat a Biblia szemszögéből, feltárja múltunk kincseit, vitákat generál, időnként kritizál is, de mindenekelőtt hirdeti Isten nagy neve dicsőségét.

Tesszük ezt mostantól havonta, ha a Mi Urunk Jézus kedvét leli bennünk!