Közélet

Az eltelt hónapokban figyelemmel kísértem megszólalásaikat, propagandájukat, amelyek hivatottak meggyőzni Somorja magyar és szlovák ajkú lakosait, hogy Önre/Önökre szavazzanak. Nagy elvárással voltam és vagyok azokkal szemben, akik a Felső-Csallóköz még megmaradt és számomra oly fontos magyar bástyájának vezetésére ajánlkoznak.  
A fiaimmal nemrég családi okok miatt hazalátogattam Kárpátaljára. Abban a korban vannak, hogy kerek szemekkel és nyilt érdeklődéssel figyelnek minden járművet. Örülök ennek a nyitottságnak, mert csírázik belőle az öröklött rajongás a gépek iránt. Az utolsó néhány kilométert Gút és Barkaszó között igen lassan tudtuk csak megtenni, mert az az útszakasz mióta az eszemet tudom, borzasztó állapotban van. Hatalmas kátyúkkal van tele az egyébként erdő között, és honfoglalás-kori temetkezési helyek mellett kanyargó aszfaltcsík. Sötét éjszaka volt már, mikor lekanyarodtunk az említett mellékútra, és bizony a sima haladáshoz szokott gyerekek ezer kérdéssel bombáztak, hogy miért van ennyi gödör az úton. 
  Vastag cigarettafüstben ülök kint a templomkertben, kicsit fázva, de jól esik a hideg. Hűt.  Az emlékezés jobban esik az emberi léleknek, ha nem a kényelmes melegben érinti meg.  A kommunista címertől megfosztott, rojtosan kivágott piros-fehér-zöld zászló leng, lobog képzeletben a szemeim előtt. És az az indulat, amely foggal, bicskával vágta, szakította ki belőle a politika bélyegét, mert izzott benne a szabadság iránti olthatalan vágy. Láttam az elszánt tekintetet, ami nem törődött a spiclik és a politikai besúgók nyiltan kíváncsi szemével. Határozott volt és szabad. A szabadság ösztöne hajtotta, nem lehetett eltántorítani, hogy megtegye, amit akkor és ott helyesnek érzett. Amolyan igazi példakép-tekintet, aminek a tisztaságában nem lehet kételkedni, egyszerűen magával ragadja az embert, mert szabad.  
         1921. szeptember 16-án a felkelők feletti parancsnokságot Prónay Pál vette át. A szabadcsapatokat öt részre osztotta. Az első parancsnoka Taby Árpád főhadnagy, a másodiké Budaházy Miklós százados, a harmadiké Molnár Endre főhadnagy, később Thurzó Lajos százados, a negyediké (ez volt az eredeti Rongyos Gárda) Héjjas Iván főhadnagy és az ötödiké Maderspach Viktor százados lett. Az olykor meglehetősen szedett-vedett, gyakran öntörvényű felkelőket Prónay vasszigorral fegyelmezte.
           A Magyarország sikeres szétdarabolását intéző szövetségesek még elégedetten hátra sem dőltek foteljeikben, mikor a későbbi béke Nobel-díjas, Wilson amerikai elnök újabb ördögi javaslattal állt elő: Nyugat-Magyarország egy részét Ausztriához kell csatolni, mégpedig azért, hogy Magyarország Ausztriában se találhasson szövetségesre, vele se élhessen békében, ahogy a többi környező területrablóval sem.
  1. A kecskeméti ellenállás Az I. világháborút követő zavaros időkben több olyan kérészéletű állam is létrejött a Kárpát-medencében, melyekről nem tanultunk az iskolai történelemórákon. Ezek közé tartozik pl. a Bánáti Köztársaság, a Vendvidéki Köztársaság, a Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársasaság és a Lajtabánság. Jövőre lesz 90 éve, hogy Nyugat-Magyarországon kikiáltották az önálló Lajtabánságot. Ez a – mások által el nem ismert – magyar állam csupán 1921. október 4-től november 5-ig létezett, mégis döntő szerepet játszott abban, hogy Sopron és környéke Magyarországé maradhatott. A Lajtabánság létrejötte pedig a Rongyos Gárdának volt köszönhető.
Szeretettel köszöntöm a Somorja Hangja rádióállomás hallgatóit. Az adásokat a bal oldali sávban, a Somorja Hangja menűpont alatt hallgathatja meg.
Az MKP egyeduralma a felvidéki magyar politikai életben egy fülledt szombat éjjel, a választási matematika exakt és könyörtelen szigorának szorításában, 0.63 % - kal a cél előtt hivatalosan is véget ért. Az „exkluzív” exit poll eredményeiből gyorsan kijózanodva, amely csekély 6 százalékkal lőtt mellé a kormányzó párt valódi eredményének, legkésőbb hajnalra világos lett: az éppen felkelő nap az „egyetlen” magyar pártnak nem éppen egy új holnapot hoz, hanem a régit merevíti ki dermesztő állóképnek.
A gazdasági és pénzügyi válság Somorját sem kerülte el. A 2009 – es év nehéz volt, csökkentek az adóbevételek a tervezett ingatlaneladások meghiúsultak. A város kénytelen volt összébb húzni a nadrágszíjat, és a polgármester rendeletére spórolásba kezdett. Majd eljött 2010 tavasza, és ezzel az évenkénti jutalomosztás mámoros ideje.
Üzletbe belépve, buszra szállva köszönjünk magyarul, szlovák válasznál még mindig „korrigálhatunk”! Magyar ismerőseinkkel beszéljünk magyarul Szlovák ismerőseinkkel beszéljünk helyesen szlovákul!