EZERKILENCSZÁZ... 56

Vastag cigarettafüstben ülök kint a templomkertben, kicsit fázva, de jól esik a hideg. Hűt.  Az emlékezés jobban esik az emberi léleknek, ha nem a kényelmes melegben érinti meg. 

A kommunista címertől megfosztott, rojtosan kivágott piros-fehér-zöld zászló leng, lobog képzeletben a szemeim előtt. És az az indulat, amely foggal, bicskával vágta, szakította ki belőle a politika bélyegét, mert izzott benne a szabadság iránti olthatalan vágy. Láttam az elszánt tekintetet, ami nem törődött a spiclik és a politikai besúgók nyiltan kíváncsi szemével. Határozott volt és szabad. A szabadság ösztöne hajtotta, nem lehetett eltántorítani, hogy megtegye, amit akkor és ott helyesnek érzett. Amolyan igazi példakép-tekintet, aminek a tisztaságában nem lehet kételkedni, egyszerűen magával ragadja az embert, mert szabad.

A tömeg fölött és ellenségeik előtt egyre több ilyen zászló jelent meg. Egyértelművé vált mindenki számára, hogy meg kell tisztítani a trikolort mindentől, ami rákerült. Mert a nemzet színeihez mérve a politikai eszmék szülte bármilyen címer nem több, mint manipulatív folt. A nemzet időről időre önmagától ráeszmél erre, és önmagától levedli, leszakítja, ami beszennyezi. Ez a nemzet természetéből adódik, mert Istentől származik, 

("A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait..." /5Mózes 32,8/) 

tehát szabad, és pontosan ebben van az ereje. Bárki, aki eszköznek tekinti a nemzetet céljai elérésében, vagy gazdasági és politikai indokoknál fogva igyekszik magára ölteni a nemzetet, mint egy köpenyt, ebbe az erőbe ütközik bele, és ez az erő fordul ellene. Ez a huszadik századról szóló egyértelmű tananyaga az Istennek a magyarok számára. Nem tanultuk meg, nem értettük meg, és nem tartjuk fontosnak. Sőt - szinte tagadjuk, amit Isten e tekintetben meg akar tanítani velünk.

...

A nemzet minden ünnepét - immár mindenféle ellenállás nélkül - a különböző politikai pártok, keresve a maguk mögé tömörített tömegek szimpátiáját, egyszerűen kisajátítják. Budapesten ez szinte már megszokott jelenség, hogy az egyik téren az egyik, a másik téren a másik, a harmadik téren a harmadik politikai eszme hordozói igyekeznek imponálni szavazóbázisuknak. Elfeledve az emlegetett bibliai tanítás törvényszerűségét, és a nemzet minden ünnepét, akár a véres koloncot feltűzve ki-ki a maga póznájára, egyszerűen beszennyezi a nemzet méltóságát. 

(Csak az irónia miatt gondolom tovább a hirtelen jött ötletet, hogy ha 1956-ban a felvonulók feloszlottak volna politikai nézeteik szerint, és elvonultak volna ki-ki a maga vezérszónokát hallgatva, vajon megállítottuk volna-e arra a néhány napra Magyarországon az idő kerekét? Persze, hogy nem...)

Mondhatnánk, hogy mindez csupán Pesten van így, és a mi kis közösségeinkbe még nem férkőzött be ez a nemzetsértő magatartás. Sajnos nem így van. Nyitott szemmel és füllel fürkészve az 55 évvel ezelőtti eseményekre való összes emlékezést, egyértelműen kijelentem, hogy a politika áldozata lett. Idén is. Már a fiataljaink is jól idomított képviselői lettek a politikai módszereknek. Kiváló kortesbeszédek hangzottak el a forradalom zászlója alatt, amelyek bármelyik kor, bármelyik politikai tömörülésének repertoárjába beleférne, mert kizárólag a politika egysíkú eszközeivel ünneplünk. Kielégítve nemzeti igényeinket hangzatos jelszavakkal, ócska viccekkel, és érzékenyen odafigyelve arra, hogy imponáljunk a velünk egy síkon gondolkodóknak. A Facebook-ra feltöltött fényképek, a magukat nemzetinek hirdető, de politikai célokért létrehozott portálok cikkei kielégítik a nemzeti éhségünket. Megdöbbentő, és bennem csömört kelt, hogy ennyi, amit 56-ra emlékezve tenni tudunk, és akarunk.

Hogyan kellene? Mire lenne szükség?

Nem hiszem, hogy ez ekkora titok lenne. 

1956-ban volt egy mocskos ideológia, nemzetellenes címerétől megfosztott, lyukas zászlónk. Mindenki értett belőle. A nemzetről ma is le kell tépni, szakítani a politika minden mocskát. Mert a nemzet magasabb rendű a politikánál. A politika elvesztette létjogosultságát, hogy a nemzet ügyeit bármilyen módon képviselje. Összefogás kell - politikai, eszmei és egyébb megoszlás nélküli nemzeti összefogás, mert a nemzetnek nagyon sok a külső ellensége. A mi nemzetünk érdeke, soha nem lesz azonos mások gazdasági, politikai vagy katonai érdekeivel elérhetőek.

Előjött az első könnycsepp a szememből, elvégre is emlékezem. Talán a vastag cigarettafüsttől van, de szinte torlódnak bennem Dsida Jenő szavai:

"Idegen-vérü és beszédű

kenyeres jópajtásaim, 

kikkel együtt bolyongtam az emberiség ligetét, 

kiket szerettem, 

s kik szerettétek lágy szivem 

nyitott és éneklő sebét, 

nekem is fáj, higyjétek el, 

hogy zord a szóm és homlokom setét. 

Nekem is fáj, hogy búcsuzom, 

mert immár más utakra kell mennem, 

de igy zeng most a trónjavesztett 

magyar Isten parancsa bennem 

s én nem tagadhatom meg Őt, 

mikor beteg és a reszkető és nincs többé hatalma, 

mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma. 

Nincs más testvérem, csak magyar. 

Ha virrasztok, miatta állok poszton, 

csak tőle kérek kenyeret 

s csak ő, kivel a kenyeret megosztom. 

Sok tévelygés és sok kanyar 

után jutottam el ide: 

ha bűnös is, magyar 

s ha tolvaj is, magyar 

s ha gyilkos is, magyar, 

itt nincsen alku, nincsen semmi de.”       - /PSALMUS HUNGARICUS/

György András, lelkipásztor