Post hoc, ergo propter hoc

Az MKP egyeduralma a felvidéki magyar politikai életben egy fülledt szombat éjjel, a választási matematika exakt és könyörtelen szigorának szorításában, 0.63 % - kal a cél előtt hivatalosan is véget ért. Az „exkluzív” exit poll eredményeiből gyorsan kijózanodva, amely csekély 6 százalékkal lőtt mellé a kormányzó párt valódi eredményének, legkésőbb hajnalra világos lett: az éppen felkelő nap az „egyetlen” magyar pártnak nem éppen egy új holnapot hoz, hanem a régit merevíti ki dermesztő állóképnek.

Somorja polgárai is új politikai realitásra ébredtek, s rögtön elkezdődtek a latolgatások, most vajon mi lesz? Később az utcán, istentisztelet vagy mise után, kis csoportokban tárgyalták meg, mikor és ki, miben hibázott, hogyan kellett és lehetett volna csinálni a kampányt, és vajon ami most jön, az jó, vagy nem. És míg a vasárnapi húsleves hűlt az asztalon a családban is ez volt a téma, pedig magyar ember evés közben nem beszél. De erről nem lehetett nem beszélni. Egyesek azt is tudni vélték, az eredmények tulajdonképpen nem is a pártok, hanem a magyar könnyűzene preferenciát tükrözik: 8,22 % - ot kapott a Neoton Família, 4,33 % - ot Korda Gyuri és Klárika. (Hiába, nem pókert közvetített Gyuri bácsi, énekelt, ezzel lehetett a baj.)   

Így telt el a vasárnap, s hétfőn a munkahelyeken újult erővel és immár a friss fejlemények tükrében folytadódhatott tovább az eszmecsere. A pártok tárgyalni kezdtek, születtek a cikkek, blogbejegyzések, és ahogy távolodtunk a vasárnapi eseményektől - szinte észrevétlenül és ugyan még csak az internet oldalain - de kísérteni kezdett a közelmúlt.  

Pont egy éve, a Somorja és Vidéke 2009 – es július – augusztusi számában jelent meg egy Állásfoglalás, a „somorjai városi önkormányzat alulírott, az MKP jelöltjeként megválasztott képviselőinek” nevével ellátva (jegyezzük meg, nem mindegyik képviselő írta alá). Nehéz, „gerincetpróbáló” és HID előtti, (rövidítve h.e., vagy B.e és B.u) idők voltak még ezek, de már tudni lehetett: a magyar egység napjai meg vannak számlálva. Aki kihagyta volna ezt a minden bizonnyal egykor majd „kórdokumentumként” számon tartott politikai manifesztációt, lássuk szóról szóra, mi is állt benne:

„Állásfoglalás

Hetek óta figyelemmel és aggodalommal kísértük az MKP csúcsvezetésében zajló eseményeket,  a sikertelen tárgya­lásokat, a sajtóban olvasható üzengetéseket. Ezekből nehéz kibogozni, melyik félnek van igaza. A városunkban műkö­dő MKP-alapszervezetben Bauer Edit és Bugár Béla véleménye mindig irányadó volt számunkra. Úgy érezzük, hogy az MKP vezetése és a pártból kilépett képviselők nem használtak ki minden tárgyalási lehetőséget és a tárgyalások során nem mutattak kellő kompromisszumkészséget.

A legutóbbi két helyhatósági választás eredményeként Somorján az MKP képviselői alkotják az önkormányzati tes­tület meghatározó többségét és a polgármester is a párt tagja. Ez stabil hátteret biztosít választási programunk tel­jesítésének. Városunkban ma már látható jelei vannak a pozitív változásoknak mind a beruházások terén, mind az életkörnyezet fokozatos javulásában és a társadalmi szervezetek tevékenységében. Szeretnénk továbbra is megtartani a választási programunkban kitűzött irányvonalat és teljesíteni vállalt célkitűzéseinket. Ehhez nyugodt háttérre van szükségünk, megosztottság, konfrontáció nélkül. Elvárnánk, hogy az országos elnökség rendszeresebben tájékozód­jon a helyi viszonyokról figyelembe véve az egyes régiók és alapszervezetek helyi sajátosságait .Somorja lakosságának majd 40 % - a szlovák nemzetiségű, az itteni életre nagy hatással van Pozsony közelsége és a sok vegyes házasság. Ennek tudatában aggodalommal töltenek el bennünket az MKP legfelsőbb vezetéséből elhangzó, az együttélést nehezítő kije­lentések.

Az MKP színeiben induló jelöltekként lettünk megválasztott önkormányzati képviselők és így is szeretnénk befejez­ni a választási időszakot, mert ezt így tartjuk tisztességesnek. Az MKP csúcsvezetésétől elvárjuk, hogy úgy lesz segítsé­günkre, ha vezetési stílusában több tolerancia, együttműködési készség és az ellenségkép kialakításának elvetése lesz meghatározó.

A konkurencia nem ellenség, csak ellenfél. Politizálásunk alapköveit képezzék ezek az elvek, országos és helyi szin­ten is. Ez a feltétele annak, hogy Somorján az MKP továbbra is meghatározó szerepet tudjon betölteni és mi, képvise­lők eredményesen tudjuk végezni munkánkat.

Somorja, 2009. július 1.

A somorjai városi önkormányzat alulírott, az MKP jelöltjeként megválasztott képviselői:

Domsitz Károly polgármester, Bárdos Gábor alpolgármester, Faragó Zoltán, Fehér Béla, Keresztes Róbert, Kiss Éva, Kovács Béla,

Kovács László, Nagy József, Németh Ildikó, Pethő Ferenc, Tóth Imre, Végh László”

Vajon mi volt a céljuk az aláíróknak ezzel az Állásfoglalással? Értsük ezt úgy, mint egy a központi pártvezetés által ignorált, meg nem hallgatott helyi pártszervezet segélykiáltását? De akkor miért nem írták alá mindnyájan, és milyen javaslatokat nem hallgattak meg? Ennyire haladó szellemű a helyi pártszervezet, fiatalos, lendületes? Vagy inkább egy olyan politikai éleslátás bizonyítéka ez, amely már akkor megjósolta: MKP, ennek nem lesz jó vége! Ugyanis éppen ez az érvelés kezd mostanában elterjedni Somorján: mi, somorjai képviselők megmondtuk, ott az állásfoglalás, de senki nem hallgatott meg minket!

Még mielőtt bárki is azt gondolná, a helyi MKP városi képviselői politikai éleslátása utolérhetetlen és az MKP bekerülhetett volna a parlamentbe, ha rájuk hallgat, menjünk vissza egy kicsit az időben. Nem sokat, csak pár hónapot.  

2010. január 26 – án este, a városi művelődési központ bábtermébe hívott a helyi MKP évet értékelni. A hely és az időpont, (téli hétköznap, este hat órakor a kultúrház alagsorában), megtette a hatását: a képviselőtestület és a párt vezetésén kívül alíg voltunk páran. Miután a polgármester értékelte az eltelt évet, lehetett kérdezni. Kérdeztem. Mivel politikai párt és nem a város rendezvényén voltunk, többek között politikai kérdéssel készültem: Hogy ítéli meg a polgármester az MKP és a HÍD alakulása körüli viták kapcsán kiakult helyzetet az állásfoglalás nyilvánosságra hozatal óta eltelt időben, amit ugye ő is aláírt, illetve milyennek tartja Somorján a szlovák – magyar viszonyt?

A kérdés első felére egy egymondatos választ kaptam: „A cikknek nincs köze a Hídhoz, ezt csak Ön látja így.” Ez meglepett. Mondtam neki, hogy ezt ugye nem gondolja komolyan, de ismét csak visszautasította a két dolog bárminemű összekapcsolását. 

Eszembe jutott a latin mondás: post hoc, ergo propter hoc, ami magyarul annyit jelent: ezek után, tehát emiatt. Ez egy olyan logikai következtetés, amelyben az érvelő feltételezi, hogy ha az egyik esemény a másik után következik be, akkor közöttük feltétlenül ok-okozati összefüggés van. Én tehát azt feltételeztem, hogy ha a somorjai MKP tagjainak egy része, élükön a polgármesterrel az MKP csúcsvezetésében zajló események miatti aggodalmában állásfoglalást ad ki, akkor annak valami köze csak lehet Bugár Bélához is, aki később megalapította a HIDat. Vitatkozni nem volt értelme, különösen, mert erre a kérdésre további választ nem kaptam. A magyar – szlovák kapcsolatokról elmondta még, ellentétek Somorján nincsenek, semmiféle ilyen visszajelzést nem kapott, ez egy toleráns város.

Nos, akkor hogy is állunk? Ha egyszer a polgármester szerint az állásfoglalásnak nincs köze a HÍD - hoz, akkor most miért húzzák ismét elő azzal, hogy mi megmondtuk? Polgármesterünknek akkor jó oka volt még tagadni minden összefüggést. Az évértékelés már a megyei választások után volt, amit még fölényesen az MKP nyert, legjobb volt tehát kivárni, hogyan alakulnak majd a parlamenti választások, fő az óvatosság. Somorja kis város, mindenki ismer mindenkit. És különben is: Bugár Béla volt az, aki 2006 – ban az önkormányzati választások finisében, a művelődési ház nagytermében az MKP kampányzáróján mutatott rá „királycsinálóként” Domsitz Károlyra és ajánlotta, szavazzanak rá. A hírhedt „MKP logós vasmacska” klasszikus példája volt ez. Így kapott aztán az MKP polgármester-jelöltje a választók 40 % - os részvétele mellett 2400 szavazatot. Statisztikailag az eredmény elég volt még négy évre. A negyedik év vége felé már okosabb, ha időben helyezkedünk, jól jöhet még, ha a megfelelő ember mutat rá a jelöltre. Az, hogy Domsity Károly maga nem indul már, ne tévesszen meg senkit. 

Más szelek fújnak azóta, az MKP bukott, a HÍD nem, mi több, készül a kormányszerepre. A helyi MKPs képviselők az állásfoglalás szerint ennek a pártnak a színeiben akarják befejezni ezt a választási ciklust, ekkora vereségre azonban senki sem számított. Az egy éve még fejfájást okozó „együttélést nehezítő kijelentések” nem okoztak gondot, maga a polgármester mondta, hogy toleráns város Somorja. Valamit azonban az állásfoglalással kezdeni kell.

Most arra jó, hogy rámutasson az MKP hibáira. Később biztosítja azt, hogy ha erre kerülne a sor, egy szóba jöhető pártváltásnál a most még MKPs képviselő minden gond nélkül tagozódjon be az új pártba – mert ő megmondta, csak nem hallgatták meg. Viszont ebben az esetben dönteni kellene már most: kinek a pártján áll? Ugyanis ha valaki egyszerre két párt oldalán áll, hogy állhat a választó oldalán? De jól jöhet ez egy esetleges koalíciókötésnél is.

Tehetik mindezt az együttműködés,  tolerancia, bátorság és hasonló csak szlogenként használt, de tartalom nélküli, és éppen ezért mindent szépen eltakaró jelszavak árnyékában. Azt, hogy ezeket a valóban mindenki számára fontos fogalmakat értelmezzék és Somorján valamit elkezdjenek, ne várjuk el tőlük. Ahogy a saját pártért való őszinte aggódást és a politikai éleslátást sem. Akinek nem inge, ne vegye magára, még bizonyíthat.

Bucsuházy István